Üzbegiszánról már régóta sok-sok videót megnéztem, és mivel már nagyon-nagyon régóta vonzódom a "sztánokhoz", és minden szempont adott volt az utazásra, így úgy gondoltam, hogy belevágok. Igaz, az idén már 2 hetet voltam Olaszországban, de még szerettem volna valahová menni, így "sikerült" ezt az utat összehoznom. 

Ami a leginkább motivált, az utazásra, az ez a vidó volt: 

https://www.youtube.com/watch?v=vQVwkyn3-F8 és https://www.youtube.com/watch?v=bFXDP5szkYk .

Alapvetően nem esik nehezemre egy-egy ilyen utazás megtervezése, megszervezése, mégis ez valahogy picit több utánajárást, több szervezést, több türelmet, és ugyanakkor jóval több időt igényelt, mintha követtem volna a magyar (és az EU-s) divatot és a horvát vagy az olasz tengerpartra terveztem volna meg ezt az utazást. 

Tekintve, hogy ez már nem a jó öreg unió, hanem ez már közép-Ázsia, és az internet bugyraiban jónéhány információ nem érhető el egy adott helyről, így egyes információk meg nem találása miatt kénytelen voltam időnként helyiekhez fordulni információkért, ezekre a kérdéseimre pedig készségesen válaszoltak és segítettek. 

Szép lassan, de összeállt a kép és minden le lett szervezve. 

Az utazás…

Eredetileg úgy szerettem volna menni, hogy Budapestről Abu-Dhabiba WizzAir-el, aztán onnan pedig Uzbekistan Airlines-sal, de az nem folyamatos jegy lett volna, hanem irányonként 2 külön repjegy, amiért senki se vállalt volna felelősséget, ha az első gép megkésik és a másodikat nem érem el.  

 Ebben az esetben mindkét gép légitársasága jogosan széttehette volna a kezét, mondván, hogy nem ők a felelősek, oldjam meg a problémámat magam - akár hazafelé tartok, akár odaúton. Pont emiatt fogadtam meg az utazási iroda ajánlását és úgy vettem meg a repjegyet, hogy "non-stopban", azaz ugyanaz a légitársaság visz el végig, és még a csomagomat sem kell a transzfer reptéren felvenni. Így utaztam életemben először nem-fapados járattal, ráadásul nagyságrendekkel olcsóbban, mintha külön jegyeket vettem volna egy-egy járatra. 

  Ezúttal a Türkish Airlines-al utaztam, Isztanbuli átszállással. És még jóval olcsóbbra is jött ki a jegy így, hogy velük mentem végig, illetve hogy vissza útra is velük náluk vettem meg. Plusz a hírek szerint a Türkish Airlines ha megcsúszik, és nem éri el az utas a csatlakozó járatát, vállalják érte a felelősséget, és felteszik az utast a következő vagy a másnapi járatra, és/vagy addig szükség esetén szállást/étkezést biztosítanak neki. A hírek szerint a Türkish nagyon vigyáz a hírnevére és ezt be is tartja. 

  Már az utazási irodában a repülőjegyekkel foglalkozó munkatárs jelezte, hogy Isztanbul (IST) reptere hatalmas, nem sok idő lesz nézelődni, mert állati nagy távolságok vannak az épületen belül. Ezt nekem is sikerült megtapasztalni, mert ahol kiszálltunk, ott át kellett menni egy másik kapuhoz (a transzfer miatt) és bizony sietős léptekkel is kellett vagy 20-22 perc, amire odaértem, még úgy is, hogy mozgó járdák segítségét is igénybevettem.  

  A Türkish járatain a fejtámlába épített monitorok vannak, melyen keresztül történik a felszállás előtti biztonsági bemutató. Nem, itt nem úgy megy, mint a fapadosokon, hogy élőben mutatják végig a vészforgatókönyv folyamatait, hanem egy szoftver játsza le. 

  A Türkish járata nem fapados, így a legrövidebb útvonalon is napszaknak megfelelő étkezést biztosítanak. Méghozzá megfelelő mennyiségben. Repülés közben az első 2 órában folyamatosan hozták az ételt, illetve az üdítőitalokat és az ásványvizet. A sláger a fekete tea volt, a legtöbben azt itták. Az étel főtt étel, némi zöldség (saláta) és egy kis édesség volt. Az étel (hús része) első ránézésre picit undort keltett bennem, valami számomra ismeretlen húsféle volt, de mivel az illata mennyei volt, így úgy döntöttem, hogy felvágom és megnézem. Meglepő, de nagyon is gusztusos volt, így hát "feláldoztam" magam és megkóstoltam. Nem többet, csak egy falatot!... Aztán… mmmmm…..!!! Jajj, de finom volt! Minden elfogyott, még a papírtálcát is majdnem megettem! :) 

  A vacsora felszolgálása és az azt követő hulladék összeszedése után a világítást lekapcsolták teljesen, csak néhány utas olvasólámpája adott némi irányfényt, illetve a Hold beszűrődő fénye… Nagyon hangulatos és kellemes volt, lehetett aludni. És mivel az út második része (Isztanbul - Taskent) kimondottan hosszú volt (kicsivel több, mint 5 óra), így ez jól is esett és a legtöbb ember ki is használta. Bár volt olyan utas is, aki nem bírt magával és inkább a fejtámlába épített médialejátszón nézett meg egy filmet, egy sorozatot, vagy hallgatott zenét, vagy éppen a Koránt olvasta. 

Érkezés előtt fél órával felkapcsolták a világítást, a személyzet elvégezte a maradék feladatát, és leszálltunk. 

 Taskenti reptér…

Leszállás után a géptől a reptér épületéig busszal vitték az utasokat. A Taskenti reptér épülete egy végletekig egyszerű épület, semmi extra funkcióval. 

  A határátlépés is csak annyiból áll, hogy az utasokat beterelik egy kb. 100-120 méter széles és kb. 25-30 méter hosszú épületrészbe, ahol az útlevélkezelő bódék is sorakoznak. Minden második “bodega” kifejezetten az üzbég állampolgárok beléptetésére van fenntartva, és ugyanígy minden második az idegen állampolgárok számára. Nagyon egyszerű a képlet: egy hazai, egy külföldi, egy hazai, egy külföldi útlevélkezelő bódé…

  A bódéban ülő határőr nagyon barátságos, nem kell tőle félni. Beléptetéskor (és kiléptetéskor is!) egy kamerába kell belenézni abban az állapotban, ahogyan az útlevélben szerepelsz. Ha szemüveges kép van az útlevélben, akkor azzal, ha nincs rajtad szemüveg a képen, akkor anélkül. Lefotóznak, tárolják a képedet, de csak legális célból. Aztán pecsét, és már nyílik is a kapu. :) A csarnokon továbbhaladva azonnal ott lesznek a csomagszállító szalagok, amin jönnek a feladott csomagok. Nekem sajnos eszeveszett sokára jött, úgy kb. 30 perc kellett, hogy az enyémig elérjenek és végre azt is kirakodják. 

 Mobilinternet kapcsolat, ami szükséges…

  Csomagfelvétel után irány SIM-kártyát venni (az éjszaka kellős közepén), hogy legyen azonnal internet kapcsolat a telefonon - nem másért, mint a Google Térkép és a kommunikációs szoftverek használata miatt (Messenger, WhatsApp, Viber, internet telefon, satöbbi).

  Néhányan azt mondanák, hogy "minek internet azonnal?!", de szükséged van rá útvonal tervezésre, vagy ha épp foglalni akarsz egy menetjegyet, esetleg hívni egy taxit, akkor ma már ott is nagyon fontos, elengedhetetlen a mobilinternet kapcsolat. Szerencsére a legtöbb reptéren, így itt is lehetett helyben venni, és sikerült helyben beaktiválni is. Sajnos picit drága volt, mert 9 USD-t fizettem, de szükségem volt rá és nem ismertem a helyi viszonyokat, nem tudtam, hogy minek mennyi az ára, és mivel feltétlenül szükségem volt az éjszaka kellős közepén az internet kapcsolatra (a Térkép miatt) és nem tűnt irreálisan drágának a SIM-kártya (a benne foglalt csomaggal együtt), így kifizettem. A csomag 8 GB internetet és korlátlan beszélgetést tartalmazott országon belül. Napokkal később láttam ugyanennél a szolgáltatónál (Beeline UZ) egy jóval olcsóbb csomagot, amiben ugyanennyi adatmennyiség (8 GB) volt + korlátlan beszélgetés országon belül (https://beeline.uz/ru/products/tariffs/hammasi-zor-3.html) amit viszont a reptéren nem értékesítettek, de hát… legalább volt reményem az útvonal tervezésre és bármire, ami internetet igényel. 

Ez a csomag 40.000 SUM-ba került volna, ami 1355 Ft. (Tehát a reptéri csomag árának kb az ⅓ -ába). 

Irány a vasútállomás - gyalog…

Éjszaka fél 4 körül lehetett, amire mindennel végeztem (csomagfelévétel, SIM-kártya vásárlás, internet kapcsolat aktiválása), aztán jöhetett az útvonaltervezés - irány a Taskenti-Szevernyij vasútállomás - gyalog. Az internet kapcsolat nagyon jól működött, meg is lett azonnal a térkép és navigálva is lettem. A térkép meglepő helyeken - néhol sötét, sikátoros utcákon - keresztül vitt, de ki lehet jelenteni, hogy a gyalogos tervezés rendkívül pontos volt. 

 Ami a reptér ajtaján kilépve vár, és hogy mit is akarnak…

A reptér ajtaján kilépve meghökkenve tapasztaltam, hogy vagy 500-600 ember vár az éjszaka kellős közepén a dermesztő hidegben a reptér kerítésénél. Utólag tudtam meg, hogy mindenki valakire (érkező utasra) vár. Persze, ott se csak utasra váró emberek voltak, hanem taxis hiénák is, méghozzá szép számmal - kb 5 méterenként 1-1. 

Mindegyik szolgáltatást akart nyújtani, “lemiszterezett”, és egymás alá akartak licitálni. Sajnálattal kellett közölnöm velük, hogy gyalog megyek, nincs messze a Szevernyij-vokzál (az Északi-pályaudvar, ami Délen van). 

Mindenféle sötét utcákon, sikátorokon mentem végig, olyan helyeken, ahol fehér (Európai) ember még valószínűleg nem járt. Ugyanakkor minden utca csendes volt, csak néhány házból szűrődött ki fény, ahol nem tudtak vagy nem akartak aludni. Az egyik házban - ahol be lehetett az utcáról látni a ház szobájába - éppen lájvolt egy fiatal kiscsaj. Jó kis éjszakai program hajlnali 4 körül egy vérbeli TikTokkernek, igaz? 

 Végig a kihalt városon az éjszaka kellős közepén…

Csípős hideg, mínusz 18 fok volt. Egy kihalt, 10 sávos úttest mentén haladtam, jó sokáig. Aztán úgy kb 1 óra múlva megpillantottam a Taskenti pályaudvart, amit odáig csak a Google keresőjében láttam, hogy hogy néz ki, meg a Google Térkép utcakép nézetében (https://goo.gl/maps/hLU1t5NcHY9mp9VM9), de aztán ott termett előttem a pályaudvar hatalmas épülete. 

Megérkezés a Taskenti vasútállomásra…

Igen, valóban olyan volt, mint a képeken. Hatalmas, grandiózus építmény, nagyon jól karban van tartva. Már nagyon fáztam, gondoltam bemegyek. 

Biztonsági mizériák, avagy így lehet csak belépni…

  Ez egy olyan ország, ahol a vasútállomásra bemenni is csak a biztonsági szolgálat szkennerén keresztül és a csomag átvilágítása után lehet, és csakis érvényes menetjeggyel. Vagy a pénztáron keresztül, miután megvetted a menetjegyet. Ez Taskentben is és Szamarkandban is így működött. De ez nem baj, legalább vigyáznak az emberek épségére. Az egyik tiszt megnézte az útlevelemet, sosem látott ott magyart, a másik pedig a telefonomon lévő jegyet nézte meg. De aztán nem kötöttek bele semmibe sem, átengedtek, mosolyogtak, és jó utat kívántak. Aztán ellenőrző bódéból ki, állomásépületbe be, még volt bő 4 órám a Szamarkandi vonat indulásáig. Annyira hideg volt odakint, hogy az épület 2 ipari klímája se bírta az épületet felfűteni 2-3 foknál melegebbre,szóval pár óra didergés következett, de szerencsére nem fáztam meg. A reggel közeledtével egyre több lett az utas, gondolom ők is segítettek a testhőjükkel melegíteni a várót (plusz gondolom az éjszakjai extrém fagy is enyhült), a végére már egész jó meleg lett a váróterem. Persze a vonaton jó meleg volt.  

Vásárlási lehetőség az éjszaka kellős közepén…

Az éjszaka folyamán az állomáson 1-2 üzlet nyitva volt, bármikor tudtam volna venni akár kávét, akár forró teát, vagy akár ételt is, de nem volt rá szükségem, anyukám maradék sajtos ropogósát vittem magamal, azzal jól elvoltam reggelig. :)

 Készpénzhez jutás ATM-ből…

  Aztán jött a hajnal és azon gondolkoztam, hogy némi nemű helyi készpénzre lenne szükségem. Eurót vittem magammal (vész esetére), amiből valamennyit a reptéren szerettem volna átváltani SZUM-ra, de sajnos addigra a pénzváltó zárva volt, így másképp kellett megoldanom a pénz kérdést. Láttam, hogy a bejárati ajtó mellett van egy Kapitalbank-os ATM, és volt rajta VISA és MasterCard logó is, így úgy döntöttem, hogy kipróbálom, veszek fel belőle pénzt. Mivel az OTP-s kártyámat nem akartam, hogy benyelje (ha valami nem oké), illetve a Revolutot sem akartam benyeletni vele, így aztán a Curve Mastercardommal próbálkoztam, ami mögé bármit be lehet tenni, az már kártya elfogadás szempontjából már nem releváns. Ha elfogadja a Curve kártyát, akkor gyakorlatilag nyert ügyem van. Úgy is lett. Betettem a Mastercard-os Curve-öt az automatába, ami mögött a Revolut VISA kártyám volt és nagyon jól működött. Az automata felajánlotta, hogy a felveendő 560.000 SUM (kb. 19.000 Ft) felvételére 2.500 SUM (84 Ft) tranzakciós díjat számol fel és megkérdezte, hogy elfogadom-e. Igent nyomtam, jött a pénz, és még a kártyámat is visszakaptam. 

 Indulás…

Jött a reggel és jött az indulási idő. Addig még két Afrosiyob vonat is elment még Szamarkand irányába.  

 Én a vonatra a jegyet (elektronikus jegyet) előre megvettem a https://e-ticket.railway.uz/en/home oldalon. 

Sajnos a jegvásárlás nem ment könnyen, a weboldal néha lefagyott, néha ment, néha elfogadta a bankkártyát, néha nem. 

  Feltelepítettem a helyi vasút androidos alkalmazását is a telefonra (https://play.google.com/store/apps/details?id=com.axonlogic.uzrailway), bízva benne, hogy azzal már sikeresebb leszek, de nem lettem. Aztán a sikert a weboldalas jegyvásárlás hozta el. Végigpróbálgattam az összes fizetési metódust, az egyikkel csak sikerült. Taskent - Szamarkand oda-vissza 206.000 SUM-ba került, ami 7.000 Ft, a távolság pedig 308 km egy irányban, oda-vissza 616 km. 

  Mivel fent volt a telefonon is a vasúti alkalmazás, így abban is megjelent a két menetjegy, de azért biztos-ami-biztos alapokra támaszkodva kinyomtattam a weboldalról e-mailben kapott jegyet is.

A vonatjegy így néz ki:

A vonat személyzetének a fő feladatai/kiszolgálás…

  A vonat nagyon kényelmes és gyors volt, helyenként még csavarozott síneken is 250 km/h-val haladtunk. Sehol sem álltunk meg, nem fékezgetett folyamatosan, mint a magyar kollégáik. 

  Utazás közben felszolgált az utaskísérő személyzet ezt-azt. Alapból jár egy "welcome pack" a menetjegyhez, ami egy legémkapcsozott papírzacskó, benne egy szelet csokival és mellé még valami kis finomság. De nem kell nagy dolgokra számítani. A kis csomag kiosztása után hozták a kis gurulós kocsijukat, amin innivalókat szolgáltak fel - főként forró tea és kávé a választható menü. 

Én teát kértem. 

  Meglepő, de ez az üzbég vasútnál a vonatszemélyzet felszálláskor nézi csak meg a jegyet, menet közben nem végez klasszikus jegyvizsgálói feladatot, inkább csak felszolgálói/kiszolgáló munkakört látnak el, emelik az utasok komfortját, biztosítják, hogy jól érezzék az utasok magukat. Nem feszültek, nem rohangálnak, mégis minden rájuk szabott munka el van végezve, az utasok pedig elégedettek, a személyzet pedig mosolyog. Mindenkinek a jegyén ott szerepel a kocsi- és az ülésének a száma, máshová nem lehet ülni. Vagy ha mégis, akkor a később érkező tulajdonos jogosan felállíttathat. Amúgy meg jegyvásárlás alkalmával a helyet is ki lehet (ki kell) választani. 

Az állomás területén lévő WC-k meglepően tiszták és kultúráltak. 

Keresztül Szamarkandon, gyalog…

Mivel én először Szamarkandba mentem, így a vonatos utazásom befejeztével mentem is a szállásomra. Telefon elő, térkép elő, s már mehetett is a navigálás. A szállásom (Hotel Ishonch) jó messze volt az állomástól, kb 6 km-re, de jó hosszan egyenesen kellett haladni, így el sem lehetett téveszteni. Mivel jó/napsütéses idő volt, így bevállaltam. 

A szálloda oldalán található képek a szobákról teljes mértékben megfelelnek a valóságnak, nem grafikázzák, csak hogy jól nézzen ki. 

Városi “hogyan járások”...

Érdekes módon vidéken a Google Térkép egész jól megbízható, míg Taskentben picit pontatlan (a tömegközlekedési adatbázisa nem túl pontos, de a többi része jó!). 

Szamarkandban megnéztem pár nevezetességet, mint pl. 

• a Registan teret,
• a Shah-i-Zinda-t, 
• illetve bejártam a várost, cél nélkül mászkálva is.

Sajnos nagyon kevés volt az időm, a véges szabadságom miatt. 

Szamarkand turista szempontból olcsónak mondható, bár minden helyi igyekszik lehúzni az ötödik bőrt is az emberről (főként idegenvezetési szolgáltatással, illetve privát taxiztatással). 

  A Registan téren az angolul beszélő idegenvezetők 300.000 SUM-os árajánlatot adtak, amiért körbevezetnek a nevezetességeken, ami egy 30 perces programért elég drága (jelen pillanatban 10.200 Ft). Persze, azonnal mérsékelte 200.000-re, de inkább nem erőltettem. 

  A toronyba is sikerült fejutni, ahonnan csodás városkép fogadott. Az egész várost be lehet onnan látni. Az utolsó lépcsőfok után 1 méter magas fal következik még, azaz az ember csak a melle magasságig látszik ki a toronyból, és olyan szűk a nyílás, hogy egy kövérebb ember ki se fér rajta. A felfelé vezető lépcsőfokok pedig kb. 30-35 cm magasak, rettentő nehéz rajtuk felmászni, maga a folyosó pedig kb. 70 cm széles, szóval egy szélesebb ember szintén nem fér el. Oldalt pedig korlát helyett egy jónéhány ponton rögzített kötél van, így a kapaszkodás is fura érzés. Lefelé jönni pedig még nehezebb. A “mászás” után kb 1 órával egy nem gyenge izomláz következik - még a sportosabb egyéneknek számra is. :D 

 Vissza Taskentbe…

   A Taskentbe történő visszainduláskor elég korán el kellett indulni, mert a hotelből 12 órakor ki kellett jelentkezni, a vonatom pedig 17 óra után indult. (Lett volna korábban is vonat, csak jegyet nem kaptam már rá hetekkel korábban). Szóval el kellett valahol tölteni az időt. Én ezt úgy oldottam meg, hogy kimentem az állomás melletti piacra, ahol a helybeni és a szomszéd falvakból érkezett árusok árulták a portékáikat. Sok volt a helyi áru, nem voltak annyira jellemzőek a plázák és a szupermarketek, mint Európában. Ugyanakkor a termékeik jók és nagyon finomak. Volt ott egy olyan helyi árus is, aki helyben facsarta ki a gránátalma (vagy minek a) levét és 3 decis üvegekben árulta. Nagyon gusztusos volt és nagyon jó illata volt. Sok helyen pedig a sokféle fűszert nyitott zsákokban tartva árulták. Mondanom sem kell, gyönyörű látvány volt a sokféle portéka, a töménytelen mennyiségű színkavalkád és a portékák illata is csodás volt. 

   Persze, itt is lejött a helyieknek, hogy "ott egy külföldi” (mármint én) és mindenki el akart adni mindent IS. Érdekes egyébként, de a piacon a kofák nem csak ülnek és várják a sült galambot (vásárlót), hanem aktívan ajánlgatják a portékájukat.  

  Miután a piaccal végeztem, elmentem “plázát keresni”, ahol elüthetem az időmet a vonat indulásáig. Pechemre egyet sem találtam, vagy ami lett volna, az nagyon messze volt. Így aztán találtam egy Café Inn-t, ahol életem legjobb csokitortáját ettem, és életem legjobb forró csokiját ittam. Utólag tudtam meg különböző fórumokon, hogy az üzbégek ezekben a kávézókban kifejezetten jók és a személyzet is nagyon.edves/lelkes.

   A fogyasztás után irány a vasútállomás és megvártam a vonat indulását. A vasútállomás épülete picit szocreál, de nagyon jó állapotban van tartva és csodás a környezete (csodás a kertje). A biztonságos beléptetés folyamata, mint már korábban is részleteztem. A jegyemet sem csak megnézték, hanem egy kis kézi szkennerrel le is ellenőrizték, aztán mehettem. Persze ezeknek is fura voltam, mint magyar, mert nem igazán jár náluk Európai, legfeljebb csak eseményekkor. 

A visszaúton aludtam, senki se lopott meg. (Persze az útlevelet és a pénzt illik a nadrágzsebben tartani). 

Taskenti helyi közekedés, jegyvásárlási lehetőségek, utazási szokások…

Megérkezés után nem tudtam, hogy hol lehet a helyi tömegközlekedésre vonaljegyet venni… Aztán kiderült, hogy háromféleképpen lehet fizetni…

1. Minden egyes buszon utazik egy "konduktor", aki járja a buszt és szedi az útiköltséget (1400 SZUM, azaz 48 Ft az utazás díja). Menetjegyet és blokkot nem mindig adnak, de leginkább nem. Némelyik konduktornál van egy kis jegykiadó automata, de a legtöbbnél nincs.
   Ha az embernek van ATTO kártyája, akkor azt se szabad lehúzni, mert ha a konduktor nem látja, hogy lehúztad, akkor ő mégegyszer meg fogja tenni, és egy adott buszon egymás után kétszer nem lehet, mert akkor hibát jelez és akkor lehet másodszorra is fizetni
2. Előre megvásárolt ATTO kártyával, ami egy NFC-s kártya, amire pénzt is lehet tölteni és akkor menetjegyenként szedi le a rendszer a menetdíjat, vagy lehet rá vásárolni 5 napos korlátlan bérletet is, ami 28.000 SUM-ba kerül, ami 950 Ft 5 napra. Itt sajnos a kártyáért is ki kell csengetni 15.000 SUM-ot, ami 510 Ft.
   A kártyát a leszállásjelzők fölé telepített NFC-s szerkezeten kell "lehúzni". Ez a kis szerkezet minden buszon megtalálható, minden ajtónál.

   ---

   
   
   

   ---

   
   Árak: katt ide. (Metróra + buszra 28.000 SUM 5 napra, kb 935 Ft)
3. Bankkártyával, amit szintén a már előbb jelzett, jelzőgomb feletti kis szerkezeten kell lehúzni. (Hasonló található a helyi autóbuszok összes ajtaja mellett is!)
   Ez az eszköz képes ATTO-kártyát (közlekedési kártyát) is kezelni és sima bankkártyát is.
   

   ---

   
   

  A helyi közlekedés kész káosz, sokszor a busz csurig tömve és nyitott ajtóval indul el, aztán becsukja a "vezér elvtárs", ha eszébe jut. A busz öblök sokszor telítettek buszokkal és mindenféle autóssal, így a buszok sokszor be sem állnak az öbölbe, hanem az úttest közepén állnak meg és úgy szállnak fel/le az utasok. 

  A helyi tömegközlekedés jó, bár a Google Térképen nem túl friss a buszok közlekedési útvonala, de azért így is el lehet találni mindenhová.   

  Vannak a reggeli és a délutáni közlekedési csúcsok, amikor szó szerint annyira sok az utas, hogy nyomóemberek kellenének, mint Japánban, de mivel itt ilyenek nincsenek, így magunknak, az utasoknak kell betuszkolni magunkat a szerelvénybe (“finom” erőszakkal). Ha ez nem megy, vagy nem vagy elég erélyes/erőszakos, akkor előfordulhat, hogy csak 5-6 szerelénnyel később tudsz csak eljutni az úticélodhoz - már persze csak akkor, ha szerencséd van. 

  Szóval, erőszakosnak és bunkónak kell lenni, különben csúcsidőben nem közlekedsz, hanem csak sopánkodsz. Aztán elmész gyalog. 

ATTO kártya megvásárlása, ami (szinte) lehetetlen küldetés…

  Az ATTO-kártyás tömegközlekedéshez annyit, hogy a kártyát megvenni művészet, mert elvileg az összes metróban lennie kellene a kasszánál, de egyik-másik helyen azt sem tudják, hogy mi az, vagy ha tudják, akkor nem tudják, hogy hol lehet kapni. Én is az egyik metróállomáson (Oybek) nem kaptam, viszont egy másik megállónál (Ming Orik) találtam egy jó nagy stóc kártyát, amiből 10 nem működött, a 11-diket kaptam meg, ami már jó volt. 

  A kártyához letölthető az ATTO-alkalmazás, amibe be lehet regisztrálni a már megvásárolt kártyánkat, így a telefon NFC-s rendszerével is lehet elvileg fizetni a feltöltött egyenlegünk terhére, vagy ugyanígy lehet érvényesíteni akkor is felszállás után, ha 5 napos korlátlan jegyünk van. Én ezt a telefonos csippantásos módszert nem próbáltam, mert nálam az NFC más célra van használva, így maradtam annál a felállásnál, hogy a fizikai kártyát használtam, amikor Taskentben utaztam.  

  Az egyenlegek feltöltésére sokféle lehetőség van. Lehet a kasszáknál, illetve rengeteg helyen ki vannak helyezve ATTO terminálok, ahol az egyenleget fel lehet tölteni, lekérdezni, illetve még több helyen kint vannak (utcán, eldugott helyeken is!) úgynevezett Paynet terminálok, amikkel nem csak a tömegközlekedési kártyákat lehet tölteni, hanem telefonkártyát is, meg még kismillió szolgáltatást ki lehet fizetni.

Átkelés az úttesten…

  Az átkelés az úttesteken sokszor hajmeresztő utatvány, mert helyenként 8-10 sávosak az autóutak (5-5 sávosak) és elég veszélyesek tudnak lenni, de sokszor sajnos nincs választás, ha a legközelebbi zebra is 2 km-re van, ilyenkor jön a "Fuss, Forest, fuss!" mutatvány. Ez megszokott, a rendőr sem szól érte, a helyiek is ezt csinálják. Persze, csakis saját felelősségre… 

Hazafelé…

   A szállodából a reptérre eredetileg busszal akartam kimenni, de az első busz 06:00-kor jött volna, addigra pedig már jó lett volna kint lenni a reptéren. Szóval, hivattam reggel 6 órára egy taxit. A portás a Yandex Pro (régi nevén: Yandex Go!) alkalmazást használta, amitől én először picit fáztam, de úgy tűnik, hogy Üzbegisztánban (ahogy Oroszországban is) ez egy nagyon jól bejáratott megoldás a taxisok számára. 

   Akár én is használhattam volna a saját alkalmazásomat, mert nekem is fel van telepítve. A portás a pontos viteldíjat is meg tudta mondani. Az alkalmazásban azt is be lehet állítani, hogy készpénzzel fizetsz, semmi pánik, ha nincs nálad (használható) bankkártya. 

    Az én esetemben  a szállodából a menetidő a reptérre 10 perc volt és a taxis díja 15.000 SZUM, ami 510 Ft-ot jelent. Igaz, a kocsi kissé füstös volt, de ez ott megszokott. A sofőr nem kért többet, mint amit az alkalmazás meghatározott, korrekt volt. Nagyon jó, hasznos alkalmazás.    Egy pár orosz mondat után még kedves is lett. :)

 Útlevél ellenőrzéskor megint kamerába nézés, új fotó, jött a pecsét, aztán lehetett továbbmenni. 

A határőr megjegyezte, hogy a keresztnevem hasonlít a szultán szóra. Mondtam is neki, hogy azért, mert eredetileg abból is származik, erre extra kedves lett velem, miután pedig említettem neki, hogy "I am your sultan" még nevetett is egyet. 

Felszállás a gépre…

A gépre való felszállás már picit káoszos volt, mert nagyon sokára engedtek fel minket, de szerencsére ez a pillanat is eljött. 

Isztanbulban a reptéren vannak kioszkok kihelyezve, ahol lehet ingyen wifit használni. 

A folyamat egyszerű…

1. Megkeresed a reptér hálózatát, majd csatlakozol (nyitott hálózat)
   A wifi hálózatok listájában úgy fog megjelenni a hálózat, hogy a hálózat neve mellett a wifi beállításoknál a hálózat neve után zárójelben megjelenik a "Bejelentkezés szükséges" megjegyzés.
2. A terminál oldalán lévő olvasón le kell húzni az útlevelet (ahogy a határőr is teszi a saját olvasóján). Ezután ki lehet választani, hogy 
   1. igénybeveszed-e az 1 óra ingyenes wifi használatot, vagy 
   2. plusz csomagot vásárolsz-e. Ha rányomtál az igénybevétel gombra, akkor kapni fogsz egy kódot, amivel azonnal be tudsz jelentkezni, vagy a kódot későbbi használatra is ki lehet nyomtattatni. 
3. Ha rányomtál az igénybevétel gombra, a telefon wifi beállításaiba vissza, majd a csatlakozott hálózatra újra rá kell nyomni, és be lehet írni a kioszktól kapott jelszót. Innentől kezdve már rendesen lehet használni a wifit. 

 Figyelem, hatalmas a repülőtér!...

A kapuhoz történő indulásnál figyelembe kell venni, hogy az Isztanbuli reptér hatalmas és bizonyos kapuk között akár 25 percet is lehet gyalogolni. 

Átszállásnál pedig ismételt biztonsági ellenőrzés is van, mintha az ember új utasként érkezett volna a reptérre. Szóval, érdemes előre “elkészíteni a házi feladatot”, azaz 

• a fém tárgyakat betenni a kabát zsebeibe,
• levenni az övet, 
• kiüríteni a nadrág zsebeket,
• ezeket mindet bele a tálcába, illetve
• magasszárú cipőket is levenni előre, úgyis le fogják vetetni,
• plusz az összes biztonsági előírást alkalmazni, amire az ellenőrzési ponthoz érsz.

Az Isztanbuli reptér rettentő forgalmas, nincs idő ellenőrzésekkor mindenféle előkészülődésre, főleg ha 1000-en állnak mögötted. 

Szerző&fotók:  Szabó Zoltán