A Macchina di Santa Rosa hagyománya tovább él Viterbo-ban

 
Olaszországban rengeteg látnivaló van, ezt mindenki tudja, aki már járt ott, de valószínűleg az is aki nem. Az ország gazdag kulturális örökségben, természeti szépségekben, gasztronómiájáról már ne is beszéljünk. Viszont van egy olyan terület, melyet külföldön kevésbé ismernek, ez pedig a városi hagyományok köre. Szinte minden városnak, vagy akár kis falunak is megvan a maga vallási, vagy egyéb indíttatású népi hagyománya, melyet gondosan ápolnak, féltékenyen őriznek és nagyon-nagyon büszkék rá, mert ez által gazdagabbnak érzik magukat másoknál, ez megkülönbözteti őket az összes többi településtől.
 
A Lazio tartomány északi csücskében, az Umbriával határos területen található egyébként is fantasztikus fekvésű és szépségű kisvárosnak, Viterbonak is van egy eléggé különleges hagyománya,
 
ez a Macchina di Santa Rosa, vagyis Szent Róza Gépezete.

Macchina di Santa Rosa szoveg kozott01

Santa Rosa Gépezete egy győzelmi baldachin, mely a város védőszentje, Santa Rosa szobrát emeli Viterbo háztetői fölé. Mai formájában lényegében egy könnyűfémlemezekből, a korábbi vasat és fát helyettesítő műgyantából és hasonló modern anyagokból készült, fáklyákkal és elektromos fényekkel megvilágított toronyszerű építmény. Kb. 30 méter magas, több mint 5 tonna (5100 kg) a súlya és tetején ott látható Santa Rosa szobra.
 
Minden év szeptember 3-án este Viterboban felemelik a szobrot és körmenetben vagy száz férfi, a "Facchini di Santa Rosa" (Santa Rosa hordozói), a vállukon cipelik a hatalmas építményt Viterbo központjának kanyargós és helyenként igen szűk, sötétbe burkolózó, csak a torony fényei által megvilágított utcáin és terein, valamivel több, mint egy kilométeren keresztül. Ez a lelkes, "Viva Santa Rosa"kiáltásokkal kísért szállítás azt a történelmi eseményt idézi fel, amikor Santa Rosa földi maradványait IV. Sándor pápa utasítására 1258-ban a Chiesa di Santa Maria in Poggio templomból átszállították a Santa Maria delle Rose templomba, mely ma a Santuario di Santa Rosa szentély.

 Utazási Tipp  
    Olaszország utazások, szállások

Ez az esemény illeszkedik az Olaszországban elterjedt
 
Nagy Olasz Vállonhordott Gépek hálózatába, mely 2013 óta az UNESCO nem anyagi világörökségének is részét képezi.
 
Az építményt ötévenként cserélik, bár volt már olyan is, amelyik 12 évig maradt. A tervezőket pályázat útján választják ki. A legutóbbi Macchina di Santa Rosa 2015/2019. elkészítésére kiírt pályázatot egy korábbi hordozó, Raffaele Ascenzi mérnök nyerte, aki korábban már a Gloria fantázianevű gépet is építette 2003-2008-ban. A szigorúan meghatározott feltételek szerint a szerkezetnek a hordozók válla felett 28 m magasnak kell lennie, így a földtől kb. 29,50 m-re magasodik, s szállítása közben igencsak figyelni kell, ne ütközzön a házak ereszébe, vagy balkonjába. Korábban főleg gótikus harangtorony alakúra építették, melyet fáklyák és gyertyák világítottak meg,
 
innen kapta hagyományos nevét a „sétáló harangtorony” elnevezést.
 
Később, a XX. században új, modernebb és anyagok formák kerültek előtérbe, ezek tágabb lehetőséget nyújtottak a tervezőknek is a változatos formák megalkotásához.

Macchina di Santa Rosa szoveg kozott
forras: wikimedia.org

A „Macchina” szállítása a viterboi városlakók számára az egész év egyik legjelentősebb eseménye, mely rengeteg és egyre több látogatót is vonz. Már napokkal, hetekkel az esemény előtt a város apraja-nagyja lázban ég, hatalmas a készülődés az év eseményére. A várva várt napon a történelmi városközpont már kora délután elkezd megtelni helyiekkel és turistákkal, akik türelmetlenül várják, hogy leszálljon az est és a város sötétbe burkolózzon (minden fényt, legyen az köz, vagy magán világítás, szigorúan lekapcsolnak).
 
Aztán hirtelen feltűnik a gigantikus harangtorony, mely fényeivel szétszaggatja a sötétséget.

 Utazási Tipp  
    Olaszország utazások, szállások

Eközben a hagyományos öltözéket (fehér egyenruha derekán vörös sávval – a fehér a szent tisztaságát, a vörös az 1258-ban a testet szállító kardinálisokat jelképezi) viselő hordozók a Városházához mennek, ahol a város elöljárói köszöntik őket. Ezután meglátogatják a központ hét templomát, végül visszatérnek a kapucinus templomhoz, ahol a Hordozók Vezetője megadja nekik az utolsó instrukciókat. Este 8 óra körül a közönség által sűrűn bíztatott Hordozók, akik előtt egy a Himnuszukat játszó zenekar halad, végigmennek a Gép Útján, míg el nem érnek a Porta Romana városkapunál lévő Chiesa di S. Sisto templomhoz. Itt a püspök megáldja őket in articulo mortis, hogy elkerülje őket minden baj és baleset. Itt, a Chiesa di S. Sisto templom mellett épült július és augusztus hónapokban a torony és egy letakart állványzat által az utolsó pillanatig rejtve volt a kíváncsi szemek elől.
 
A rajt előtti utolsó órákban elkezdik meggyújtani a fényeket, melyek egy része elektromos, de rengeteg „élő” láng is ég rajta. Végül elindulnak és a menet kb. 1200 m hosszan halad a sötét utcákon át, míg megérkezik a Santuario di Santa Rosa szentéllyel szemközti, a Hordozókról elnevezett térre.
 
Menet közben ötször állnak meg rövid időre, ilyenkor a Gépet speciális, egyenként 100 kilós állványokra helyezik.
 
A végén még egy végső erőfeszítés vár a Hordozókra, ugyanis az egy meredeken emelkedő utcán lévő utolsó szakaszt majdnem futva teszik meg. Itt a Hordozók azért kapnak némi külső segítséget, ugyanis elölről kötelekkel húzzák, hátulról hosszú rudakkal tolják a szerkezetet. A Gép végül megérkezik a Szentély elé, s mindenki megkönnyebbülten fellélegzik, hogy baj nélkül sikerült véghezvinni a nagy vállalkozást.
 
A Macchina di Santa Rosa-t ekkor leállítják és néhány napig a látogatók megszemlélhetik itt. Az eseményt néhány év óta több Tv állomás élőben közvetíti.

 

visszahívas kerese

Cikkek Olaszországról

© 2019 - Cartour Magazin - Minden jog fenntartva
Eng. szám: U-001831
weboldal készítés
magic page logo partner
Oldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy teljesebb körű szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Bővebben